Ennek a meglehetősen terjedelmes túrának a kiindulási pontja Heiligenblut. Reggeli után vegyük magunkra a kötelezően viselendő motoros ruházatot, keressük fel a garázst, és keltsük életre a motort.A Heiligenbluttól Winklernig tartó első húsz kilométeren az út mindig lefelé halad. Nem sokkal az után, hogy beértünk Winklernbe, balra fordulunk a Spittal/Autobahn (autópálya) irányba. A Lendorfig tartó következő 30 kilométeren érintjük Flattachot (itt található a gyönyörű Ragga-szurdok), Obervellachot, Reissecket (ezeket a neveket jegyezzük meg a későbbiekre!). Lendorfba érkezve elágazik az út. Nekünk balra kell fordulni, a B100-as főútra, Spittal an der Drau felé, és NEM SZABAD felhajtani az autópályára! Ezután érintünk néhány kisebb települést, olyan hangzatos nevekkel, mint például Sankt Peter in Holz. Alighogy kicsodálkoztuk magunkat, már el is érjük a kerület fővárosa, Spittal an der Drau szélét és az első körforgalmat. A kitáblázás szuper, és ha tartjuk a „félbalra” irányt Gmünd/Katschberg/Millstatt felé, akkor már magunk mögött is hagytuk Spittalt. Spittal után elágazik a B99 út. Mi továbbra is balra tartunk – ki gondolta volna ‑ Gmünd/Katschberg felé. Egyszerre minden megszépül – az út kényelmesen fut a patak mentén, és kellemes kanyarok és festői kis települések tarkítják. Nagyszerű! Ettől lesz igazán szórakoztató az utazás!
Ezután a látótávolban megjelenik a középkori Gmünd és egy körforgalom, ahol mindenki kedve és tetszése szerint 3 lehetőség közül választhat:
Az egyszerűség kedvéért semmit sem hagyunk ki, és először megtekintjük a szép Gmündöt. Itt ajánlkozik a lehetőség, hogy balra, a vár felé vegyük az irányt, mert azt nem lehet nem észrevenni, és a lábánál elég parkolási lehetőség áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy „motor kikapcs” és be a történelmi óvárosba, ahol tetszetős kávézók és idilli utcácskák várnak arra, hogy felderítsük őket...
„A Hohe Tauern és a Nockberge nemzeti parkokba beágyazva fekszik Gmünd kisváros a két folyó, a Lieser és a Malta összefolyásánál. Innen ered a Gmünd név is („münden” = torkollik). A Velence és Regensburg közötti kereskedelmi úton fekvő várost a 12. században vagy a 13. század elején hozták létre, elsősorban kereskedelmi telepként, amelyből később maga a város kialakult. Gmünd 1346-ban városi jogot kapott, és ezzel Ausztria egyik legrégebbi városát jelenti. A kiváló állapotban megőrzött középkori utcáinak és tereinek köszönhetően a város olyan környezetet kínál, amely az egész környéken egyedülálló.” (Forrás: www.stadt-gmuend.at)
Ez után a kirándulás és esetleg némi frissítő után újra beindítjuk a motorokat, és indulunk tovább a Maltatal felé. A fizetőállomásig tartó kb. 10 kilométeres szakaszon érintjük Karintia legmagasabb vízesését, a Fallbach-vízesést. A maga 200 méteres magasságával vallóban impozáns látványt jelent, ahol érdemes rövid időre megállni. Innentől kezdve a völgy igazán rászolgál a nevére: „A zuhogó víz völgye”.
Tovább indulunk, és rövid idő múlva elérjük a hochalmi út fizetőállomását (911 méter a tengerszint fölött). Azok a motorosak, akiknél van Karintiai Nemzeti Park Kártya, a szó legigazibb értelmében „nyerő kártyával” rendelkeznek, mert a kártya bemutatása erre az útra vonatkozóan is mentesít az útdíj fizetése alól.
Innentől kezdve 14,4 km alatt átmegyünk 6 darab szűk és részben világítás nélküli alagúton, amelyek közül kettő fordulóalagútként van kialakítva. Az egyik helyen forgalmi lámpa irányítja a forgalom áthaladását. A teljes utat impozáns vízesések szegélyezik; amelyek az impozáns útvezetéssel együtt igazi feledhetetlen élménnyé teszik ezt az útszakaszt. A kirándulás a 1933 méter magasban, a Kölnbrein víztározónál ér véget, mely idegenvezetővel belülről is megtekinthető. Egyéb tudnivalók: a völgyzárógát 200 méter magas, és több erőművet is ellát vízzel – többek között a Mölltalban lévő Reisseckben működő erőművet (itt jön elő újra a név), amely mellett eljöttünk.
Ha már elég magaslati levegőt szívtunk magunkba, és kigyönyörködtük magunkat a hatalmas víztömegben, akkor itt az ideje, hogy útnak induljunk a völgy felé, és tovább folytassuk az utazásunkat. A Gmündbe visszavezető út már ismerős, és amikor újra a körforgalomhoz érünk, a már ismert B99-es úton folytatjuk a túrát, Katschberg felé. Ismét csodálatraméltó idilli falvacskák tárulnak a szemünk elé, és a patak az út jobb és bal oldalán hűséges útitársul szegődik. Kremsbrückébe érkezve tartsuk nyitva a szemünket, hogy el ne szalasszuk az Innerkrems/Nockalm-út felé tartó leágazást. Ez az út kb. 10 kilométeren át tart, és máris ott találjuk magunkat a Nockalm-út csatlakozásánál. Itt is a következő a helyzet: a Karintiai Nemzeti Park Kártyával díjmentes, a kártya nélkül motorkerékpár után 7,- eurót, a személyautó után 14,- eurót kell fizetni.És itt kezdődik Ausztria egyik legszebb hegyi útja, amely 34 kilométer hosszon 52 fordulóval van megtűzdelve. Először felmegy az Eisentalhöhe csúcsig. Az Eisentalhöhe a maga 2042 méterével a Nockalm-út legmagasabb pontja. Itt jellegzetes karintiai kosztot kínáló vendéglő, speciális motorkerékpár parkoló és kilátóhely található, ez utóbbi ismertetővel szolgál a Nockbergen hegyről és a közvetlen környezetről. A kanyargós élmény tovább folytatódik, a jól megépített Nockalm-út innen lefelé, az 1693 méteren fekvő Karlbadba vezet. A Nockalm-út következő markáns pontját a „Schiestlscharte” hágó jelenti. Ez a hágó 2024 méter magasan fekszik a Nockbergen hegységben, és itt is speciális parkolót találunk a motorkerékpárok számára. Innen fordulóról-fordulóra haladva, kb. 9 kilométer múlva leérkezünk az 1060 méter magasan fekvő Reichenau fennsíkra. Röviddel a Nockalm-út déli fizetőállomása előtt, sokan visszafordítják a gépüket, és másodszor, sőt, akár harmadszor is kiélvezik a Nockalm-út által kínált élményt, mielőtt tovább folytatnák a túrát. Egyébként az út mentén található autentikus vendéglők és menedékházak jó szálláslehetőségekkel szolgálnak, ahol igazi karintiai ételek kerülnek az asztalra.
Ha már kellőképpen kiéltük magunkat, és elteltünk a Nockberge Nemzeti Park által kínált pompás látvánnyal, a déli kijáratnál (Reichenau fennsík) elhagyjuk a Nockalm-utat, és a B95-ös úton megyünk tovább, Bad Kleinkirchheim felé. Körülbelül 5 percnyi utazást követően elérjük Patergassent, ahol jobbra ráfordulunk a B88-as útra, Bad Kleinkirchheim felé. Amikor elérjük Döbriachot, a Millstätter-tó délkeleti végénél találjuk magunkat. A most következő útszakaszon mindig a tóval párhuzamosan, észak felé haladunk, olyan településeket átszelve és érintve, mint Dellach, Pesenthein és Millstatt, míg végül Seebodenbe érkezünk. Mindez azt jelenti, hogy elbúcsúzunk a tótól, és újra Seeboden felé vesszük az irányt. Mintegy 2-3 km múlva ismerős lehet az út, mert a visszaút egy rövid darabkáján már idefelé is utaztunk. Gyorsan áthaladunk Spittal belvárosán, visszafelé, a Mölltal/Großglockner irányban. Ezután a már ismerős, nem fizetős úton újra áthaladunk Sankt Peter in Holz-on és Lendorfon. Lendorf után a B100-as út elágazik, és mi egyenesen Lienz felé haladunk tovább, mert a Drautal vár ránk. A B100-as út ezen a szakaszon nagyon jól ki van építve, és arra csábít, hogy kicsit gyorsabban pörgessük a gumikat. Ezen a helyen szeretnénk mindenkit lebeszélni erről, mert a közlekedésrendészetnél is tisztában vannak az út kiváló építési jellemzőivel, és a lézerpiszolyt nem csak az Enterprise űrhajón ismerik...A visszaút a kiépített szakasz végét követően olyan nyugalmas településeken halad át, mint Berg im Drautal vagy Oberdrauburg, mielőtt megérkezünk Lienz kapuihoz. Innen akár követhetjük az út vonalát, mindig egyenesen, amíg a városközpontba nem érünk, ahol ehetünk egy finom fagylaltot, vagy akár az első körforgalomnál lekanyarodhatunk Mölltal/Iselsberg/Großglockner felé. Innen már könnyen megtalálhatjuk a hazafelé vezető utat, amely Iselsbergen és Winklernen keresztül egészen Heiligenblutig vezet.
Jó utat!
Weblinkek: